Jó hír az úgynevezett hobbifutóknak, hogy a kocogás jót tesz az egészségnek, ha rendszeres, nem túl nagy a táv, és nem túl erős a tempó. Ez a tanulsága annak a tanulmánynak, amely a Journal of the American College of Cardiology februári számában jelent meg.
A Kopenhagen City Heart Study nevű programban 12 évnél is hosszabb ideje követik 1098 egészséges, rendszeresen kocogó, futó ember és 3950 ugyancsak egészséges, de ülő életmódot folytató társaik sorsát. A kocogók valamivel fiatalabbak, soványabbak voltak, alacsonyabb volt a vérnyomásuk, s kevesebb volt köztük a cukorbeteg és a dohányos.
A kutatók értékelték a kocogás átlagos időtartamát, gyakoriságát, ütemét és az összhalálozást. A megfigyelési idő 12 éve alatt a kocogók csoportjában 28 haláleset fordult elő, az ülő életmódúak között 128 volt az összhalálozás. Azok a kocogók, akik heti legalább 1, de legfeljebb 2,5 órát töltöttek mozgással, 71%-kal jobb halálozási rátát mutattak, mint az ülő életmódot folytatók. Ez volt a legjobb eredmény.
Az a csoport, amelynek tagjai hetente egy óránál kevesebbet kocogtak, még mindig 53%-kal kisebb halálozási arányra számíthattak az üldögélőkhöz viszonyítva. Ezzel szemben azok, akik 2,5–4 órát vagy 4 óránál is többet futottak, nem számíthattak hosszabb életre, mint az ülő életmódú csoportba tartozók.
A kocogás gyakoriságát tekintve, az optimális mozgásadagnak a heti kétszeri-háromszori kocogás bizonyult. Ezek a részt vevők az ülőkhöz képest 68%-kal jobb halálozási statisztikával rendelkeztek. Még azok is, akik hetenként csak egyszer futottak, jelentősen kisebb halálozási eséllyel bírtak, mint a nem mozgók. Azok, akik háromszor vagy még gyakrabban kocogtak, nem számíthattak későbbi halálozásra, mint az üldögélők.
Ami a tempót illeti, a lassabb kocogók halálozási aránya 49%-kal volt kisebb, mint a tétleneké. A leggyorsabbak halálozási kockázata megegyezett az üldögélőkével. „A legkisebb azoknak a halálozási aránya volt, akik könnyedén, nem gyakran indultak neki a programnak, a rövid, kényelmes kocogásnak” – foglalta össze Dr. Peter Schnohr, a kutatás vezetője. A közepes intenzitással kocogók halálozása már nagyobb volt, bár még mindig jobb, mint az üldögélőké, míg a keményen futó vizsgálati alanyok halálozási adatai statisztikailag nem különböztek az ülő életmódúakéitól.
A tanulság az, hogy érdemes kis időt is mozgással töltened, és ha nem is mi vagy a leggyorsabb vagy a legaktívabb, akkor is jót teszel az egészségednek.
Forrás:
Schnohr P., O’Keefe J. H., Marott J. L. et al.: Dose of jogging and long-term mortality. J Am Coll Cardiol, 65:411–419, 2015.
Fotó: shutterstock.com